Létezésünk célja!
Sokat gondolkodtam azon, vajon miért kezdtem bele ennek a blognak az írásába.
Kezdetekben szerepett játszhatott az, hogy hátrahagyjak valami nyomot, hogy írhassak zenéről, képzőművészetről, színházról, közéletről, .....vágyakról, mindennapi nyavalyákról, olyan dolgokról, amit nem tudok, vagy nem akarok másokkal megosztani.
,,Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"
De valójában ez a felület akkor kelt életre, mikor elárultam NEKI, hogy létezik.
Senki másnak nem szóltam róla!
Ez az egész azóta csakis róla, és neki szól.
Persze mindez nem zárja ki, hogy más is olvassa, de ennek csak örülni tudok.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, ha ez róla szól, miért írtam többnyire zenéről/zenehallgatásról, miért nem írtam szerelmes leveleket, vagy ódákat hozzá?
A zenéhez való hozzáállásom, azt hiszem enyhén szólva is őrületes!
Ha hallgatom megszűnik minden, ami rossz az életemben, és akkor tényleg boldognak érzem magam.
Pontosan úgy, mint amikor vele vagyok.
A zene minden, és Ő a szívem legszebb szimfóniája!
2020. február 11., kedd
2020. február 5., szerda
Igazán!
46 éves lettem, ez együtt jár bizonyos előnyökkel.........szemben azzal a jókora hátránnyal, hogy valószínűleg túl vagyok a felén, a legoptimistább előrejelzések szerint is.
Nem baj!
Az ember valahogy bölcsebb lesz a korral.........szinte mindent tud, mindenre rájön,.....majdnem megfejti az univerzum rejtelmeit.
Az egész persze mit sem számít, nem számít a pénz, nem számít milyen karriert tudtál felépíteni magadnak, nem számít milyen autóval jársz, hány embernek akartál megfelelni, és hánynak nem.
Nem számít mennyire szar a munkád, csak az a fontos, hogy a megfelelő emberekkel együtt érezd magad rosszul a munkahelyeden.
Meg a másik, hogy szeressél valakit.......úgy igazán.
Annyira, hogy képes legyél elengedni....elfogadni, hogy talán mást szeret, hogy voltak mások is az életében akiket szeretett.
Addig, amíg ezt nem vagy képes megtenni tiszta szívből- bár keserves sírás közepette- addig nem beszélhetünk őszinte szeretetről, pusztán birtoklási vágyról.
Amit érezhetsz még az autód, a pénzed, a hifid, vagy a bármid iránt is.
46 éves lettem, és hálát adok az égnek, hogy van autóm, van hifim...-a pénz még várat magára-
de igazán hálás csak azért vagyok, hogy van valaki, akit szeretek........úgy igazán!
46 éves lettem, ez együtt jár bizonyos előnyökkel.........szemben azzal a jókora hátránnyal, hogy valószínűleg túl vagyok a felén, a legoptimistább előrejelzések szerint is.
Nem baj!
Az ember valahogy bölcsebb lesz a korral.........szinte mindent tud, mindenre rájön,.....majdnem megfejti az univerzum rejtelmeit.
Az egész persze mit sem számít, nem számít a pénz, nem számít milyen karriert tudtál felépíteni magadnak, nem számít milyen autóval jársz, hány embernek akartál megfelelni, és hánynak nem.
Nem számít mennyire szar a munkád, csak az a fontos, hogy a megfelelő emberekkel együtt érezd magad rosszul a munkahelyeden.
Meg a másik, hogy szeressél valakit.......úgy igazán.
Annyira, hogy képes legyél elengedni....elfogadni, hogy talán mást szeret, hogy voltak mások is az életében akiket szeretett.
Addig, amíg ezt nem vagy képes megtenni tiszta szívből- bár keserves sírás közepette- addig nem beszélhetünk őszinte szeretetről, pusztán birtoklási vágyról.
Amit érezhetsz még az autód, a pénzed, a hifid, vagy a bármid iránt is.
46 éves lettem, és hálát adok az égnek, hogy van autóm, van hifim...-a pénz még várat magára-
de igazán hálás csak azért vagyok, hogy van valaki, akit szeretek........úgy igazán!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)