Létezésünk célja!


Sokat gondolkodtam azon, vajon miért kezdtem bele ennek a blognak az írásába.
Kezdetekben szerepett játszhatott az, hogy hátrahagyjak valami nyomot, hogy írhassak zenéről, képzőművészetről, színházról, közéletről, .....vágyakról, mindennapi nyavalyákról, olyan dolgokról, amit nem tudok, vagy nem akarok másokkal megosztani.
,,Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"
De valójában ez a felület akkor kelt életre, mikor elárultam NEKI, hogy létezik.
Senki másnak nem szóltam róla!
Ez az egész azóta csakis róla, és neki szól.
Persze mindez nem zárja ki, hogy más is olvassa, de ennek csak örülni tudok.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, ha ez róla szól, miért írtam többnyire zenéről/zenehallgatásról, miért nem írtam szerelmes leveleket, vagy ódákat hozzá?


A zenéhez való hozzáállásom, azt hiszem enyhén szólva is őrületes!
Ha hallgatom megszűnik minden, ami rossz az életemben, és akkor tényleg boldognak érzem magam.
Pontosan úgy, mint amikor vele vagyok.
A zene minden, és Ő a szívem legszebb szimfóniája!