Jó éjszakát Életem
Szeretlek nagyon
Pusziii
Életem!
Emlékszem egy esetre tizenpáréves koromból.
Abban az időben mikor édesanyám várható volt haza a munkából én lefeküdtem a nagyszüleim házának szobájában a padlóra...a hónom alá raktam a kedvenc tompa élű kiskésem, és halottnak tetettem magam...és vártam...
Anyám végül hazajött és egy halk hümmögéstől eltekintve szó nélkül elsétált mellettem.
Ma nekem kéne helyt állnom mellette.
Kimosni a fenekét, leturmixolni a reggelijét az ebédjét megvetni az ágyát, cserélni a bilijét a pelenkáját, főzni neki, de úgy hogy az ne legyen se híg se sűrű se sótlan se fűszeres se sok se kevés.
Megteszem... legjobb tudásom szerint, de sosem jó amit csinálok.
Sokkal tartozom neki...tudod úgy anyagilag.. valahogy mindig úgy éreztem sokkal tartozom neki...sok pénzzel érted, mert abban mindig segített, és én ki is használtam...szóval nem vagyok szent ...most törlesztenem kell a pénzét tudod.
Sajnálom őt tudod ...talán nem tudja milyen szeretni...szeretve lenni, talán egész életében szenvedett, talán nem tudja hogyan kell boldognak lenni, talán sosem hallgatott zenét ...talán.....szóval érted nem tudom,... sajnálom
Nem gond, rendben van, de hogy azt kérje ne igyak...!?
Azt ....hogy?
Jó éjszakát Életem.
Este,.. hírtelen ötlettől vezérelve elindultunk egy rövid sétára Ezredes úrral.
Szank felé indultunk, de visszafelé jövet az utca végén egyetértésre jutottunk abban, hogy még nem sétáltunk eleget.
Nem fordultunk be tovább mentünk, és még épp időben érkeztünk, hogy lássuk a tüzet amit Árpád rakott.
Leültünk és néztük ...hosszú percekig.
Szép volt, néha feltűnt Réka sziluettje a tűz fényében, és a hangját is felénk hozta a szél.
Szabadnak éreztem magam, mint a magasba szálló pernye.. ami izzik amíg kell, majd az enyészeté lesz.
Azt gondoltam ...valahol ott van a kedvesem...valahol ott van ...az életem.
Állapotom
Zeneszerető az, aki főzés... vezetés... fürdés közben szívesen hallgat zenét.
Zenebolond aki bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között képes zenét hallgatni.
Hifis aki hajlandó eldugni egy lejátszó berendezést egy félreeső sarokban, hogy néha mikor nem zavarja az asszonyt tudjon egy kis zenét hallgatni.
Audiophile akit mindez nem érdekel, és az audio berendezés köré építi a szobát.
Bolond, aki vinylen is megvásárolja a kedvenc zenéjét annak ellenére, hogy már cd-n is megvan.
Őrült aki ugyanazon előadás többféle felvételét tartja a polcon.
És vagyok én, aki a Friday Night in San Francisco-t az eredeti analóg mesterszalagról vágott, limitált példányszámú lemezen rendelem meg az USA-ból a cd árának húszszorosáért annak ellenére, hogy a cd is megvan. Vagy épp a Négy évszak három féle előadása mellé még veszek egy negyediket is, mert biztosan tudom, hogy az merőben más mint az eddigiek, és másképpen is fog hatni rám.
Hogy miért ér mégis fülig a szám?
Azt az Isten se tudja.