szomszéd.


Egész életemben úgy gondoltam, majd az öregkoromat a szülői házban töltöm.
Kertészkedek, fröccsözgetek, összejövünk a szomszédokkal, oszt eszem iszom dínom dánom.
Ezért is örültem, mikor az új szomszéd ide költözött.
Mindenki ilyen szomszédra vágyik, gondoltam.
Született is egy bejegyzés a balesetem után róla(is)
Nem törlöm, mert az ott, és akkor tényleg szép volt tőle.
Aztán szombat este 10 perc alatt tönkretette az életemet.
Annyira mélyen, és olyan aljas módon alázott meg, amire nincsenek szavak.
Jelenleg fogalmam sincs, hogy a gyűlölet, a düh, vagy a döbbenet,- hogy élő ember ilyesmire képes- --az ami a legerősebben szorítja a mellkasom. (valójában tudom)
Most új cél lebeg a szemem előtt.
Elmenni innen.
Elmenni, mert ami készül előtörni belőlem, azért életfogytiglani fegyház lesz a jussom!
Eladó lesz minden, még a hifi is, igen az a hifi, amire mindig is úgy gondoltam, hogy nem történhet olyasmi, amiért megválnék tőle, de most történt.
Végül is ki akarna egy darab szar mellett élni?

Jó éjszakát Kedves!

Aludj jól!
Szeretlek!
Puszi!

https://www.youtube.com/watch?v=QK-Z1K67uaA

Azt kívánom!


S ha még egy kívánságom lehet, az most mi legyen?


Az élet, mit veled terveztem.... 
Nélküled, csak egy szempillantás legyen! 

Jó éjszakát Kedves.

Aludj jól.
Szeretlek.
Hiányzol.
Puszi.

https://www.youtube.com/watch?v=3wUCDPR8xQ0

A mélyben!


Keserűség jó barát, vidd messzi kies tájra létem romjait.

Kettő!


,, a mindenséget vágyom versbe venni,
de még magamnál tovább nem jutottam"

Babits Mihály: A lírikus epilógja, részlet



Pilinszky János 

Az ember itt

Az ember itt kevés a szeretetre.
Elég, ha hálás legbelül
ezért-azért; egyszóval mindenért.

Valójában két szó, mit ismerek,
bűn és imádság két szavát.
Az egyik hozzámtartozik.
A másik elhelyezhetetlen.