szomszéd.


Egész életemben úgy gondoltam, majd az öregkoromat a szülői házban töltöm.
Kertészkedek, fröccsözgetek, összejövünk a szomszédokkal, oszt eszem iszom dínom dánom.
Ezért is örültem, mikor az új szomszéd ide költözött.
Mindenki ilyen szomszédra vágyik, gondoltam.
Született is egy bejegyzés a balesetem után róla(is)
Nem törlöm, mert az ott, és akkor tényleg szép volt tőle.
Aztán szombat este 10 perc alatt tönkretette az életemet.
Annyira mélyen, és olyan aljas módon alázott meg, amire nincsenek szavak.
Jelenleg fogalmam sincs, hogy a gyűlölet, a düh, vagy a döbbenet,- hogy élő ember ilyesmire képes- --az ami a legerősebben szorítja a mellkasom. (valójában tudom)
Most új cél lebeg a szemem előtt.
Elmenni innen.
Elmenni, mert ami készül előtörni belőlem, azért életfogytiglani fegyház lesz a jussom!
Eladó lesz minden, még a hifi is, igen az a hifi, amire mindig is úgy gondoltam, hogy nem történhet olyasmi, amiért megválnék tőle, de most történt.
Végül is ki akarna egy darab szar mellett élni?