Lélekcirkusz!


Nem mondom, hogy nem aggódtam, de megrendeltem, és ma megjött.
Az előbb hallgattam bele, és most már azt mondom végre!

Foglalkoztat egy ideje a gondolat, hogy Rúzsa Magdinak valójában nincs jó hangja, (mentségemre szolgáljon, hogy nemrég Magdi is azt nyilatkozta, már figyel arra is, hogy szép legyen a hangja, ezért ének tanárhoz jár, és ez érezhető is)de akkor mi van ebben a nőben, ami úgy elragadja az embert.
A válasz számomra az előadás módjában rejlik, ami annyira érzelem gazdag, és sodró lendületű, hogy nem vesszük észre a kicsit kiabálós, és picit magasba húzó hangszínt.
Ezen a lemezen ezek a tulajdonságok nem lettek tompítva,(bár meg kell jegyezni, hogy bizonyos dalokban egyáltalán nem érezhető a fentebb említett ,,probléma" az Angyal mellettem, vagy az Egyszer annyira elragadóan gyönyörű, hogy lehetetlen belekötni) és talán bánthatja is a fülünket-csínján bánjunk a hangerővel-de a hangszerelés fantasztikus, és úgy is szól.
Kétségem sincs felőle, hogy ez Presser Gábor közreműködésének köszönhető (az összes Presser lemezem kiváló hangminőséggel bír)
Aki- nem győzöm elégszer leírni- ha könnyű zenéről van szó, minden idők legnagyobb magyar zeneszerzője. 
Ez a lemez egy órányi döbbenet, sírás-rívás, mosolygás!

Isten Létezik!?


Érdekes a sors!
Az ember él éldegél abban amiben tud, elfogadja, eltűri, nincs ereje változtatni, vagy már nem is érdekli, vagy épp szerencsés, esetleg céltudatos, és mindig is jó volt amiben élt.
Én nem voltam céltudatos, sem különösebben szerencsés,- bár ez relatív-és egyszer csak jön egy sugallat, hogy változás kell.
Saját eszemtől?
Én nem hiszem, nem vagyok ennyire okos!
És ennyire erősen, hogy végig is csináljam?
Ez nem én vagyok.
Ha végig gondolom, nem vágyom másra, csak gondtalan, kihívásoktól mentes életre, és mégis mit teszek?
Gondot, és kihívásokat támasztok magam elé.
Magamtól?
Én nem hiszem!
Mi újság most?
Egyetlen zsákutcától eltekintve, most úgy érzem helyemen vagyok.
Nemrég azt írtam kevesebbet fogok keresni, de nem ez fog számítani, hanem az, hogy megteremtsem a boldogsághoz való jogom.
Mégis úgy alakult, hogy kevesebbet dolgozom jelenleg, mint az előző munkahelyemen,lényegesen több pénzért, de mégsem ez számít, hanem a jó társaság, és hogy jól érzem magam.
Az,hogy most Édesanyám van halál közeli állapotban,( az ő kissé túlfokozott lelki állapota szerint)és kezdi elveszíteni szellemi frissességét, némi gátat állít a boldogsághoz vezető útra, de hát Isten útjai kifürkészhetetlenek úgy tudom!
Isten létezik?
Továbbra sem tudom, talán igen, de mindenesetre ravasz, és talán nem rosszindulatú, hogy kissé kifordítsam Einstein gondolatát.