Szomorú fenntarthatóság!

Mikor a földön fekvő ember párnaként hasznosítja újra az üres pet palackot, és a megkezdett kiflijét a hangyák fejezik be.

A legtöbb ember környezetére gyakorolt hatás zéró.

Gilmour.

Öt perc tizenöt másodpercnél kezdődik a varázslat.

Az egyik legzeneibb gitárjáték, amit valaha hallottam!

De mire gondolt a ,,költő" ?

-Na most ha költőnek tartanám magam, valószínűleg nem írnám meg mire is gondolok egy-egy ,,költeményem papírra vetésekor"- micsoda képzavar- mert a költők közismertek arról, hogy ezt nagyon titkolják.
Találja csak ki a szerencsétlen olvasó, és legyen csak belőle érettségi tétel, mert ez az élet rendje, ez így van kitalálva, meg különben is az irodalmilag érzékeny, befogadó közegnek tudnia kell belehelyeznie magát az épp olvasott történetbe..........szóval nekem a visszajelzések alapján talán magyaráznom kell pár gondolatot.
Mindenek előtt:
-Nem vagyok antialkoholista.
Semmi bajom az alkohollal, az alkohol nagyszerű dolog.
Kitágítja az elmét, ihletet ad, önbizalmat, tudatát annak, hogy bármire képes vagy, és ha van célod, azt olyan tisztán látod, mint józanon sosem, pár pohár után még a zene is valami egészen fantasztikusan tud szólni.
És én sosem tudnék ellenállni egy Agárdi szölőpálinkának, egy Tokaji szamorodninak, vagy egy Monyo Flying Rabbit- nak
Nekem magammal van bajom, mert az alkohol egy bizonyos mennyiség után már nem inspiráció, hanem szégyen, megalázottság, és keserűség.
Nekem meg kell tanulnom, hogy van egy határ, amit nem léphetek át, és ha ez a tudás már magabiztosan a birtokomban van, akkor talán majd lehet újra feszegetni a határokat.

-A legtöbb embernek valószínűleg természetes, hogy gyakran találkozik a barátaival.
Irigylem őket!
Nekem sokáig sajnos nem volt az.
Hányszor hívtak, és nekem mindig az volt a válaszom, hogy dolgozom.
Rájöttem lépnem kell, léptem, és végre találkozhattam velük.
Nálam az nem annyira természetes, hogy kilépek a komfortzónámból, és gyakorlatilag vakon belevetem magam az ismeretlenbe, új szakmát tanulok, kettőt is, és egy olyan városba készülök, ahol az ingatlan árak az egekben vannak.
Persze tudom, ha az ember örökké a boldogságot hajszolja sose lesz az, de akkor se, ha nem teremti meg a lehetőségét annak, hogy az lehessen.
Nem tudom mi lesz a vége, talán rosszul gondolom, és kudarc vár rám, de ha a kudarcra készülnék nem is indultam volna el ezen az úton.
Bolond vagyok semmi kétség, de csak a bolond remél.

Énem meghatározása.....

,,Latinul ego,...egy a megkülönböztetett személyek közül.

Mindaz, amit egy ember saját magával azonosít, magára vonatkozóan tudatában megél."

A szölő dícsérete!

https://borter.hu/

Semmi flanc, csak a Dóm tér varázslatos hangulata, jó ételek. jó borok, jó zene!
Vagy épp Kátya a belorusz jogász- borász, akinek az MTZ a legmenőbb járgány, a Scania az utak királynője, és úgy beszél a borról, hogy előtte azért leszögezi, a borról beszélni hülyeség.
Szóval látogatás javallott.

KETTŐ!

SICz!


Kezdhetném talán úgy, hogy ez biztosan a sors keze, és most jó irányt vesz/vett az életem, hogy mostantól csak boldogság lesz osztályrészem, sínen vagyok, és csak jó dolgok fognak történni velem........stb..stb!
Vagy írhatnám azt, hogy a majdan lentebb vázolt történet csak a véletlen műve, és a világon semmit sem jelent.
Nos, ha az utóbbiban hinnék, valószínűleg meg sem születne ez a bejegyzés.
Persze igyekszem nem túlgondolni, és belemagyarázni sem szeretnék semmit a dolgok ilyetén való alakulásába, mindössze érdekesnek találom a folyamatot.
Úgy kezdem, hogy....

2015 végén felkapcsolták nálam a villanyt.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez varázsütésre történt, este eldöntöttem nem iszom többet, másnap fél üveg Jack Daniels folyt le a mosogatón.
Ez nem volt túl nehéz, sosem tartottam magam alkoholistának, de az alkalomadtán előforduló italozások kétségtelenül nem a mértékletesség jegyében teltek.
Ez a döntés utólag belegondolva olyan volt, mintha álomból ébredtem volna.
Feltűnt például, hogy olyan helyen élek, ahol nem szeretek, hogy olyan munkát végzek -heti hat nap, napi tíz órában- amit nem szeretek, úgyhogy tizenhat év után felmondtam, és elköltöztem.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy mindez nem varázsütésre történt, csaknem három évbe telt eljutnom idáig.
Most munkám nincs, van viszont életem.
De nem ez a történet számomra érdekes része, hanem a következő bekezdés, melyben értelmet nyer a cím is.

Sicz!
Sunyi ivó cimborák!
A klubot a kilencvenes években alapítottuk, életem legmeghatározóbb baráti társaságával, amit ha címszavakban kellene jellemeznem, olyasmik jutnának eszembe, hogy Kispál koncertek, Körös toroki napok, szombat esti diszkók, vasárnapi mozik, kék Trabi, Szatmári szilvapálinka, ,,peresznye csálinka" kevert.....
Huszonpár év után, egy hónappal azután, hogy elszabadultam az előző életemtől, ezek a barátok megtaláltak, és meghívtak a harmadik Sicz közgyűlésre.
Elmondhatatlan érzés ezeket az egykor bizonyos korlátok között csinos, mára pocakos embereket újra látni, és csaknem huszonnégy órát velük tölteni.

Szóval nagyon- nagyon jó volt!

És hogy legyen némi tanulság is.

Ha nem jó az, amiben élsz, változtass.
Engedd el a lényegtelen dolgokat, nem azokra fogsz emlékezni a halálos ágyadon.