A zene hatalma!

Aki olvassa ezt a blogot (szia Edit :)) tudhatja, hogy szeretem a technikát.
Főleg a hi-fi-t, mert az egyik legemocionálisabb művészet, a zene minél valósághűbb reprodukálásához szükséges szellemiség, és gondolat rejtőzik mögötte, és ez tiszteletre méltó.
Arról nem is beszélve, hogy örömet szerez az embernek, vagy megríkatja ha szomorú, vagyis érzelmeket vált ki.
Na a számítógép nem ilyen, legalábbis egy darabig.
Csupa műanyag, meg szám, merev(lemez), és számító(gép).
Egy idő után azonban megtelik személyes dolgokkal.
Szeretett zenék, kedvenc videók, filmek, levelezés.
Ekkor már lelkük van.
Történt egy nap, hogy amikor már elviselhetetlenül sokasodtak a problémák, meg a gondok, és lassan úgy éreztem összeroskadok alattuk, elromlott a gép.
Hála Istennek van ember, akit ilyenkor kihasználhatok.
Gyerek kori jóbarátom, akit sajnos ritkábban látogatok meg mint szeretnék, mindig kapható egy kis bütykölésre.
Felhívtam hát, hogy nézze már meg mi van azzal az átkozott géppel.
Ne is mondjam banális volt a hiba, neki tíz másodpercbe került helyrehozni, de nem ez az oka, hogy megszületett ez a bejegyzés.
Tibi, ahogy beléptem az ajtón azonnal levette, hogy vannak gondok.
Ahelyett, hogy kérdezett volna bármit is, megcsinálta a gépet, majd megmutatta ezt.
Gondok, bajok hali, mintha sose lettek volna.
Azóta áldom a sorsom, hogy van még ilyen barátom.