A nagy összegzés, vagy végső konklúzió!

Avagy mi végre vagyunk a földön... vagy valami ilyesmi.

Nem volt rossz gyerekkorom.

Akkoriban még az utcán lófráltunk késő estig, vagy éppen az utca végén levő tóba dobáltunk köveket, esetleg a tó másik partján lévő erdőben kerestünk gombát.

Nem volt rossz gyerekkorom.

Ha fütyültem a szomszédban lakó kislány öt percen belül megjelent, és mentünk játszani 

Nem volt rossz gyerekkorom. 

Néha megvertek, főleg anyám, de sose ok nélkül

Egyszer apám is nadrágszíjjal... nem a csatos felivel,.. de azt is anyám mondta neki.

Amúgy szabad voltam, senki se törődött vele mit csinálok.

Nem volt rossz gyerekkorom.

Már volt tv, igaz hétfőn adás szünet volt.... az a nap nehéz volt, de olyankor vagy ha egyéb napokon büntetésből nem nézhettem, akkor ott volt a könyv, úgyhogy nem volt rossz gyerekkorom.

Apám úgy emlékszem mindig jó volt hozzám, már amikor józan volt.... talán egyszer kiabált velem, mikor az IceMc Scream - című számát hallgattam csuma hangerőn a két kazettás rádiós magnómon

Anyám gyakrabban megtépte a hajam, már ha otthon volt.. mai fejjel visszagondolva talán mindenkinek jobb volt hogy nem volt

De amúgy nem volt rossz gyerekkorom.

Most negyvenhét évesen visszatekintve talán így kellett lennie.

A zenéhez fűződő viszonyom annyira erős, hogy azért csak hálás lehetek

És ez ott,.. akkoriban alakult ki, mert azt hiszem valahogy úgy éreztem, ha zenét hallgatok, az akkor,.. abban a pillanatban csak nekem szól, a zenészek csak nekem játszanak, csak velem törődnek

Valójában csak egy kapaszkodót kerestem, hogy talán én is fontos lehetek valakinek.

Valójában ezért küzdöttem egész életemben, hogy legyen végre valaki aki azt mondja, örülök hogy a barátom vagy... örülök hogy a szerelmem vagy,... és veled akarok lenni annyira, hogy semmi más nem számít

És természetesen minél jobban akartam annál kevésbé sikerült.

Már nem küzdök.

De vannak barátaim, és van kit szeretni, és  maga a puszta lét,... hogy vagyok,.. hogy a tekintetem az ég felé emelhetem, hogy lássam a csillagokat,.. hogy még reménykedhetem, ...hogy az álmaimnak élhetek...hogy némely álmomat meg is élhetem 

Hogy élhetek.  

Talán ez az esszenciája mindennek... az állandó miértek keresése helyett