Ki is vagyok én?
Azt hiszem ezt a kérdést nagyon sokan tesszük fel magunknak, meg azt is mivégre vagyunk itt, miért most, miért nem máskor, és még sorolhatnám.
Nem tudom a választ.
Nekem nagyon keveset sikerült megtudnom magamról eddigi életem során, de azt tudom, hogy nem voltam sosem túl szerencsés, sosem tudtam (még most sem) mi szeretnék lenni.
Tulajdonképpen negyven éves koromig kevés józan pillanatom volt.
Bolond vagyok, és az is akarok maradni.
Inkább vagyok introvertált, mint extrovertált.
Depresszióra hajlamos.
Szóval sok rossz tulajdonságom tudnám most felsorolni.
Jót keveset!
Egyszer egy ismerősöm, aki barátomnak tartotta magát megkérdezte tőlem az ilyen mint én, miért nem nyírja ki magát.
Lehet, hogy csak viccből kérdezte.
Az utóbbi időben többször eszembe jutott ez a lehetőség - persze nem komolyan - egyszerűen csak azért mert kevésre tartom magam, semmi önbizalmam- önbecsülésem nincs, és nem is nagyon tudtam elképzelni az életem az egyetlen olyan ember nélkül, aki látott bennem valami jót.
Hogy miért tartom magam mégis?
Mert szeretem őt!
Kicsi kincsem nincs olyan, hogy feladjuk! Nincs olyan, hogy depresszió! Az élet szép! Gondolj arra milyen volt Szarvason! Ha valaki, akkor én hisztizhetnék. De nem teszem! Egy dolgot teszek, meggyógyulok. Megmutatom a világnak! Úgyhogy nincs hiszti! Kitartás Cica! Szeretlek! Pusziiiii
VálaszTörlésVolt ebben némi önironia cica, én csak téged féltelek, és tényleg nem tudtam mihez kezdjek nélküled. A többi nem számít
VálaszTörlésSzeretem az életet, csak veled sokkal jobban, és önbecsülésem is olyan emberek miatt nincs, akik nem is ismernek, így nem is számítanak
VálaszTörlésSzeretlek!
VálaszTörlésÉn is szeretlek 😘
VálaszTörlés