2020. október 25., vasárnap

 éjszakát Életem.



Ma végre beszéltem Ibivel is, meg Dórival is, és ezek olyan beszélgetések voltak, amik újra erőt adtak egy időre.

Ma már végre mosolyogtam, sőt talán még nevettem is. 

Ma végre igazán kézzel fogható információkat kaptam, és annyira boldoggá tett, hogy a saját nyomorom most teljesen jelentéktelennek tűnik.

Szeretlek, és szeretnék veled megöregedni, és erre most sokkal nagyobb az esély, mint negyven nappal ezelőtt, még akkor is, ha soha többé nem akarsz látni. 

Bármennyire furán hangzik is 🙂

Szeretlek!

Gyógyítópuszi!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése