Jó éjszakát Életem.

Nem tudom mit hoz a sors, de írok ameddig azt nem mondod, hogy ne.

Igazából aztán is írni fogok, de privát lesz a blog, úgyhogy csak én fogom olvasni.😛

Amit irántad érzek, azt úgysem változtathatja meg semmi.

Szeretlek, ez így volt mindig, és így is lesz míg világ a világ.

Tudom hogy lesz majd egy nap mikor eszedbe jutok, és megkérdezed hogy vagyok, mert remélem hogy érdekel, vagy érdekelni fog.

Csak ezzel a gondolattal a fejemben tudom elviselni azt az űrt ami most bennem tátong.

Talán nem az idén.. talán csak jövőre.. vagy azután, de eljön az a nap.

Most is rosszul alakult az életünk, de ha belegondolok, hogy pár hete még azért aggódtunk hogy túléled-e.

Hálát adok az univerzumnak...

Az utolsó személyes beszélgetésünk jut eszembe, mikor ecseteltem neked, hogy mennyire érdekelnek engem az univerzum titkai, hogy mi van odakinn, hogy mi van a Naprendszeren, a Tejút rendszeren túl...

Te azt mondtad nevetve:

-Hagyjál már az univerzumoddal, az csak úgy ott van oszt kész.

Hiányoznak ezek a beszélgetések,..az üzenet váltások...

Hiányzol.

Szeretlek!

Gyógyítópuszi!