Jó éjszakát Életem.

Ma már sütött a nap.

Kellemesebb volt így sétálni azért, bár mindig feszültséggel tölt el, ha meglátom a kórház épületét, még mindig nem hiszem el, hogy ott fekszel valahol.

Jól leírja a lelki állapotom a mai nap.

Nem is mára hívtak be interjúra, hanem holnapra.

Nem mintha számítana, bár itt most úgy érzem ez a munka jó lenne nekem.

Félegyházán a Hírös Gasztronál volt egy ici-pici ellenérzésem, itt nem volt ilyen.

Most beszéltem Ibivel,...46 percet.

Ő most is realista...mint általában.

Azt mondja 50-50% hogy visszakaplak.

Valahol én is így érzem.

A közelmúltra nem emlékszel, és én e múlt része vagyok.

Nem tudom mi lesz, a megérzéseim alapján elveszítlek de a remény él még azért bennem.

Szeretlek!

Hiányzol!

Gyógyítópuszi!