Jó éjszakát Életem!

Mit is írhatnék, annyira boldog vagyok!

Így még sétálni is más a kórház körül, főleg, hogy Félegyházán közelebb van az épület a járdához.

Ibi majd megkérdi melyikben fekszel, én a c-re gondolok.

Elmondhatatlan érzés tudni, hogy ott fekszel valahol,...már annyira közel és mégis távol.

Nem látlak, nem ölelhetlek.

De ott vagy és haza jössz, talán egy új életbe.

Nem tudom mi lesz, de szeretlek, és szeretni foglak bármi lesz is!

Hiányzol.

Gyógyítópuszi!