Levél B.-nek!
Az Ő aki...., és az Utópia margójára!

Mit is írhatnék, ,,Az ember beszél, de amit érez, az az igazi!"
Leírni amit érzek pedig meddő vállalkozás, szélmalomharc...mert arra nincsen szavam!
Nem emlékszem már pontosan, hogyan is kezdődött, de valószínűleg úgy, ahogy azt az ember várná.
Címszavakban persze elmondható, hogy egy társaságba keveredtünk, én megismertelek, megszerettelek, ostromoltalak, verset szavaltam neked, míg te végül megkérdezted, ha becsöngetnél hozzám, beengednélek-e.
Beengedtelek, és ez meghatározza az életemet már 16 éve!
Nem bántam meg, mert benned megvan minden amit egy nőben a férfi keres .......igen a hülyeségek is.
Előszőr küzdöttem a nyílvánvaló tény ellen, miszerint szerelmes vagyok.
Később mikor már tudtam mit is érzek úgy hozta a sors, hogy elveszítettelek!
Ez a blog úgy hiszem, igazából akkor született,.... leírni mindazt amit nem tudok elmondani neked, hogy megmutassam egy olyan oldalamat, amit nem annyira ismersz, hogy szeress, és igen bevallom, hogy egy kicsit féltékeny légy.

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy az Utópia, ami csak úgy megszületett, és annyira könnyen, szinte magától, hogy magam is csodálkoztam, vajon kiről szól, mert az írásakor nem volt előttem egyetlen arc sem, pedig annyira nyílvánvaló!
Az idézet Dallos Sándortól származik, abból a könyvből amit tőled kaptam, és amit annyira imádtam!

Az utópia egy eszményi hely, ahol most is áll az a kanapé, és csak minket vár.