Milliószor végigzongoráztam a fejemben!
Átlagos, forró nyári nap volt.
Pontosan érkeztem Szegedre a kedvenc doktornőmhöz, akinél épp nem volt senki, így a szokásosnál is többet beszélgettünk, utána harcsa halászlé a Fehértói Csárdában, limonádé, kávé a belvárosban.
Délután indultam el a városból, gyér forgalomban.
Csak egy piros Suzuki Ignis halad előttem, az is elhúz, mikor elhagyjuk a Szeged-Kiskundorozsma táblát.
Nem sietek, a klíma maximumon megy, mégis rám izzad az ing, amit anyu olyan gondosan kivasalt, hiába mondtam neki, hogy felesleges, ahogy beülök az autóba úgyis összegyűrődik.
Negyed kettőkor jut eszembe, hogy rádiókabaré van a Kossuthon, átkapcsolok.
Épp egy Mónika show ihlette átirat megy a Halott pénz Élnünk kellett volna még című dalára, csak itt néznünk kellett volna még a refrén.
Tetszik, belefeledkezek.
A piros Suzuki ráz fel, utolértem.
Lassan megy, de nem látom se a féklámpát, se az irányjelzőt működni.
Szemből senki, hátulról senki, mehetek.
Átsorolok, gázt adok.....de valami nem stimmel, meglátom a Suzuki bal első kerekét.........fordul!
Na nem baj, majd megelőzöm a kerékpárúton.......fék..........kormány hirtelen balra.
Persze nem az történik amit tervezek, az autó irányíthatatlan.
Csak csúszik.....nyolcvannal neki egy fának, lepattan, majd csúszik tovább.
Nem látni semmit, csak a porfelhőt, amit keltek.
-Remélem nem törik össze nagyon.....üveg roppanása hallatszik.
-Szélvédőt biztos cserélni kell....meg bal oldali tükröt.
A rádió már nem szól, mikor megállunk.
Csönd.
Ez most jó,... üldögélek még itt egy kicsit.
Balról emberek rohannak felém, egy nő összecsapja a kezét.
-Ekkora lenne a dráma?
Inkább jobbra nézek, ott a suzukis mosolygós arca néz vissza rám, olvasok a szájáról.
Azt mondja:
-Fúú bazdmeg!
Egyezik a véleményünk.
Ki kéne szállni, a bal oldali ajtó nem nyílik.
Átmászok a jobb oldalra, még visszanyúlok, és helyére teszem a kiszakadt ablakemelő panelt.
Füst szivárog a kesztyűtartóból.
-Tök jó, hogy kigyullad.
De nem, ismerős szag, a katonaságnál éreztem ilyet, mikor géppuskával lövöldöztünk.
-Csak a légzsákok nyíltak ki, gyönyörű rózsaszínben pompáznak.
Kiszállok, elindulok előre.
Az igazság pillanata.
Jobb első ajtó tropa, tükör sárvédőlemez szintén, futómű kiszakadt.
Átérek balra.
Nincs igazság, inkább visszafordulok.
-Gondolkodj!
Emberi hangok, köztük mintha a sajátomat hallanám.
-Rendőrt mindenképp hívjunk.
Mentőt is hívnak.
-Szólni kéne valakinek.
Anyut hívom.
-Szia, ne ijedj meg, de autóbalesetem volt, én jól vagyok, de az autó totálkáros.
Leteszem, kicsit sétálgatok még.
Zene hallatszik.
Hobotól a Merlin.
Ez most jó,....kicsit hallgatom.
Aztán eszembe jut, hogy ez a telefon.
Gábor az a szomszédom.
Kérdezget, hogy vagyok, hol vagyok, járóképes-e az autó?
Elindulnak érte.
Megérkezik a mentő.
Megvizsgálnak, úgy döntenek kórházba visznek.
-Ma nehezen szabadulok a városból.
Megjönnek a rendőrök is, a jegyzőkönyv felvétele után átadnak a mentősöknek.
Beültetnek az autóba, még sose ültem mentőben.
A sofőr beköt, majd így szól.
-Azonnal megyünk a kórházba Attila, csak előbb egy másik balesethez is ki kell mennünk.
Pár kilométerrel arrébb két autó az árokban, rendőri irányítás, két rohammentő.
Valaki az út szélén fekszik, körülötte négy mentős térdel, súlyosnak látszik.
-Édes Istenem, csúszik ki a számon.
Combnyaktörés, tudom meg kicsit később.
Ránk nincs szükség, elindulunk.
A kórházban tolószéket hoznak.....csúcs!
Röntgen, ultrahang, EKG, kedélyes traccsparti orvosokkal, ápolókkal.
Mindenki nagyon kedves.
Közben Laci a másik szomszédom hív.
Nem tudom felvenni, így sms-t ír.
-,,A váróteremben vagyunk."
A vizsgálatok után én is odamegyek.
Nem veszem észre őket, leülök velük szemben.
Anikó integet, átsétálok.
Kérdőn nézek Lacira.
-Nem lehet megcsinálni ugye?
Megrázza a fejét.
Anyuhoz fordulok, átölelem.
- Hogy vagy?
Még fel se fogta.
Nem tudom mit mondjak, de azért megszólalok.
-Ne haragudj, de összegyűrtem az inget.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése