Szeretek koncertekre járni, mert más élményt ad, mint otthon feltenni egy lemezt, de sajnos a hangosított zene,- mikor az előadó, és a befogadó között egy rakás mikrofon, erősítő, stb. van, és általában a hangerő is túl van tolva- sokat elvesz a varázsból.
Leírhatatlan a hangszerek, az énekhang valós megszólalása, és a hangosítás közötti különbség.
Egyetlen hangszer jut eszembe, ami kivétel, az elektromos gitár.
Ebből következik, hogy egy rock koncerten hangosítani kell, de ott van is létjogosultsága, mert ott inkább a tombolás, zúzás a lényeg, nem az érzelmek átadása.
Ezért volt számomra nagyon- nagyon meglepő, hogy Rúzsa Magdi úgy hagyja figyelmen kívül a fent leírtakat, ahogy azt senki más.
Nem emlékszem, hogy valaha is sírtam volna a Highway to hell hallgatása közben.
Művész az, aki képes hatni az emberekre!
Ő már nem pusztán énekesnő, hanem ELŐADÓMŰVÉSZ, csupa nagybetűvel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése