Egy közlekedés pszichológiai teszten kiderült rólam, hogy az érzelmeim nem befolyásolnak vezetés közben.
Mindenesetre ha zaklatott vagyok, legjobb ha autóba ülök.
Az út valahogy gyógyír mindenre.
De most nem működik.
Azon kapom magam, hogy az eget nézem, mert ilyen felhőket ritkán látni.
Állítólag az élet, illetve a természet mindig megpróbálja egyensúlyba hozni magát.
Nagyon jó!
Ha elvesz egy barátot, kit-mit ad helyette?
Akinek a fia, férje,apja veszik el, mire számíthat cserébe?
Mit is tehetnek azok, akik itt maradtak?
Olyan ez, mintha az élet csak egy vizsga lenne.
A legjobbak, akik minimális idő alatt teljesítik a maximális pontszámot, átmennek, és jobb helyre kerülnek?
És ha így van, az kinek jó hír?
Teljsen érthetetlen, hogy egy ennyire életigenlő embert, hogy képes az ég magához szólítani.
VálaszTörlésAz Ő halála, bárhová is távozott örületes nagy tragédia.